A világelső Novak Djokovic három Grand Slam döntőben játszott, mióta átállt a glutén-mentes étrendre. Djokovic 2011-es sikere igazi glutén-mentes diéta őrületet váltott ki. Tanulmányozzuk pár percre ennek a táplálkozásnak az előnyeit és a hátulütőit.
Nem sokkal azelőtt, hogy Novak Djokovic bejutott volna a 2010-es US Open döntőbe, a tenisz sztárt coeliakiával diagnosztizálták, ami körülbelül 100 emberből egyet érint. Ez azt jelenti, hogy a többféle magfajtában fellelhető gluténre érzékeny.
[Coeliakia: a vékonybél betegsége, amit a gabonafélék gluténfrakciója idéz elő az erre fogékony egyénekben. Tünetei: krónikus hasmenés, kimerültség]

Négy hónappal ezelőtt a szerb felfedte a titkát.

Ekkor tudatosodott az ATP World Tour riválisokban, hogy Djokovic sikerének titka és világelsőségének megszerzése nem csupán az agilitásának, agresszív alapvonal-játékának és az erős szervájának köszönhető, hanem az új étrendjének is.
Táplálkozás-szakértője, Igor Cetojevic tanácsára Djokovic étrendjéből száműzték a búzát, árpát és a rozst. A 2011-es szezont 41-0-s sorozattal indította.

Egy áprilisi interjújában Djokovic így nyilatkozott: „Nagyszerű munkát végzett az étrendem megváltoztatásával, miután kiderült, hogy néhány élelmiszer-összetevőre, mint pl. a glutén, allergiás vagyok. Ez azt jelenti , hogy nem ehetek pizzát, tésztát, se kenyeret. Egy kicsit fogytam, de összességében segített rajtam az átállás. Azóta sokkal gyorsabban mozgok, és fizikailag is fantasztikusan érzem magam.”

Ezek szerint mindenkinek át kellene állnia a glutén-mentes étrendre? Álljunk meg egy szóra, ne kapkodjuk el a dolgot. Először is értsük meg, hogy miért követik ezt a étrendet néhányan.

Mi a glutén?

A glutén egy protein, amit olyan magvak tartalmaznak, mint a rozs, zab, búza és az árpa. A glutén-mentes étrend azt jelenti, hogy nem fogyasztjuk azokat az ételeket, amik ezekből a magvakból készülnek, mint például a kenyér, tészta, zabpehely és némelyik chips. „A glutén-mentes étrend követése azoknak az embereknek a kezelésére szolgál, akik coeliakiában szenvednek, ezért allergiásak a gluténre” mondja Page Love, az ATP World Tour, a WTA és az USA Tenisz Szövetségének sport-dietetikus szakértője.

Azok a játékosok, akik allergiásak a gluténre, mint például a világelső páros játékos egyik tagja, Mike Bryan, vagy a német Sabine Lisicki, szigorú glutén-mentes étrenden élnek, annak érdekében, hogy megelőzzék az emésztőrendszerrel kapcsolatos reakciókat.

„Azáltal, hogy elkerülik a glutént tartalmazó ételeket, a játékosok minimalizálni tudják az emésztőrendszeri bántalmakat” magyarázza Love. Nem egyszerű ezt az étrendet betartani, mivel sok hétköznapi komplex szénhidrát csökkentésével jár, ami a sportolók létfontosságú erőforrása.

„ A teniszjátékosok izmainak megfelelő működéséhez szinte ez a legfontosabb energiaforrása, ezek az ételek a normál tenisz tréning étrend alappillérei. Ha nem fogyasztunk elég szénhidrátot, az energiaszint csökken, minek következtében a játékosok hamarabb elfáradnak a pályán, különösen a tornák intenzív munkát követelő napjain.”

Hogy juthatunk szénhidrátokhoz a glutén-mentes étrendet követve?

„Nagyon fontos, hogy ha valaki átvált a glutén-mentes étrendre, megfelelően helyettesítse a kimaradó szénhidrát-forrásokat alternatív, glutént nem tartalmazó ételekkel, mint például a kukorica, burgonya, rizs és zöldségek” teszi hozzá Love.
Az étrend eleinte rémisztőnek tűnhet, de elég sok komplex szénhidrát-forrásból választhatunk, amik glutén-mentesek:

Rizs
Babfélék
Burgonya
Hajdina
Édesburgonya
Sütőtök
Lencse

Tévhitek

Amellett, hogy oda kell figyelni a szénhidrátpótlásra glutén-mentes élelmiszerekkel, Love hangsúlyozza, hogy ez az étrend nem alkalmas fogyókúrára, vagy egészségesebb táplálkozásra.

„Amíg egy átlagos ember vagy teniszjátékos azt gondolhatja, hogy ez az életmód javíthat az egészségén, vagy segíthet a fogyásban. Sajnos, közben előfordulhat, hogy túl sok fontos energiaforrást elhagynak erre az étrendre való átállással” mondja Love. „Ez az étrend nem való fogyókúrának, csak a glutén-allergia kiváltotta bántalmak elkerülésére szolgál.”

A tavalyi Wimbledon döntő után fantasztikus találkozásnak lehettünk tanúi. Roger Federer állt két másik wimbledoni nagyság, Pete Sampras és Björn Borg mellett. Akkor a közvetítők azt mondták, hogy Federer felülkerekedett Samprason, mint a valaha élt legnagyobb játékos. Ezen a kijelentésen sokáig gondolkodtam.

Valóban Federer lenne minden idők legjobb játékosa? Vagy inkább jó időben volt jó helyen? Olyan kérdés ez, melyet sokat vitathatunk – sok Federer-rajongó akár ökölre is menne emiatt. Más-más időszakok bajnokait összehasonlítani – legyen szó bármilyen sportról – gyakorlatilag lehetetlen. De vessünk azért egy pillantást négy különböző tenisztörténeti érára, illetve ezek bajnokaira.

A Rod Laver korszak: Laver az utolsó bajnok a férfiak között, aki egy kalendáriumi éven belül megszerezte mind a négy Grand Slamet. Ráadásul kétszer is, és összesen 11 Grand Slamet gyűjtött be. De nem is ezért vetekszik a ’legnagyobb’ címért. Figyeljük meg, hogy milyen kaliberű játékosok ellen játszott – Ken Rosewall, Arthur Ashe, Pancho Gonzales, John Newcombe, hogy csak egy párat említsek. Mindannyian nyertek Grand Slamet.

A Björn Borg korszak: Borg volt az egyik leghűvösebb fejjel játszó játékos, aki valaha játszott. Sokat adott a stílusára – de úgy is mondhatjuk, hogy tényleg alacsony volt a pulzusa (vagy legalább is így olvastam). Nagy kihívás előtt állt: megtörni Jimmy Connors uralmát, és micsoda érzékkel tette ezt! Öt wimbledoni címet és hat French Opent nyert, ami igazán fantasztikus teljesítmény.

Valószínűleg Borgnak volt a legkeményebb mezőnye az összes ’legnagyobb’ címért vetekedő játékos közül. Connors-szal, John McEnroe-val és Ivan Lendl-lel is meg kellett vívnia érte. Az utóbbiak mindannyian többszörös Grand Slam bajnokok, szóval apait-anyait bele kellett adnia, hogy ennyi nagyság ellen győzedelmeskedni tudjon.

A Becker-Edberg-Lendl korszak: Sok mérkőzést megnyertek, és ők uralták a 80-as éveket. De egyiküket sem tudnánk a legjobbnak titulálni. Aztán jött Sampras. Ő megsemmisített minden ellenállást, majd a 90-es évek legjobb játékosává vált. Honfitársával, Agassival való rivalizálására az volt jellemző, hogy Sampras dominálta a Wimbledoni címet, míg a többi GS-ért kemény küzdelmet folytattak. Samprasnak erős ellenfelekkel kellett megküzdenie Agassi, Goran Ivanisevic és Pat Rafter személyében. Sampras álomba illő karrierjének talán egy kis hibája, hogy sosem nyerte meg a Roland Garrost.

A Roger Federer korszak: Nagy rajongója vagyok Federernek. Ennek ellenére nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ő lenne minden idők legjobbja. Az elmúlt 3-4 évet leszámítva nem volt komoly versenytársa, legalábbis egy olyan szintű játékos sem, mint Agassi, Ivanisevic, Becker vagy Connors.
Néhány évvel ezelőttig Rafael Nadal csak egy felületen tudott jó eredeményeket elérni. Andy Murray, Marat Safin, Andy Roddick és Leyton Hewitt jó játékosok, de annyira nem jók, hogy sorozatban kihívás elé állítsák Federert.
Amit Federer elért, az fenomenális. De vajon elérte volna ugyanezeket a sikereket azokban a korszakokban, amiket fent említettem? Kétlem. Szóval, akkor most Federer minden idők legjobbja, vagy sem? Szerintem nem. De kétségtelenül ennek a korszaknak ő a legdominánsabb alakja.

A női mezőnyről már Martina Hingis visszavonulása után lemondtam, ő volt ugyanis az utolsó női teniszező, akinek eredeti volt a játékstílusa, kreatívan, szemet gyönyörködtetően kezelte a labdát. Utána teljesen sablonos, már-már gépies erőteniszt játszó hölgyek jelentek meg a pályán, ha egyáltalán nőnek lehet őket nevezni. Nincs már a női teniszben semmi trükk, semmi rafinéria. Unalmas a játék, mintha gépek játszanának egymás ellen. Hol vannak már a Navratilovák, a Grafok, az egyéniségek? Na, mindegy.

Az azonban nem, hogy ez a tendencia a férfi mezőnyt is elérte. Igazából már Pete Sampras visszavonulásával lezárult egy korszak, mely után nem láthattunk többet szemet gyönyörködtető stílusú adogatás-röptét játszó játékosokat. Nincs már McEnroe, akinek sajátos, egyéni szervamozdulata, speciális tenyerese, fonákja, zseniális röptéi szinte már művészi szintre emelték a teniszjátékot. Nincs már Becker, aki folyton improvizált, soha nem lehetett tudni, milyen váratlan megoldást talál ki egy adott pontnál. Nincs Edberg, aki az adogatás- röpte játékot olyan tökélyre fejlesztette, olyan látványosan teniszezett, hogy a legtöbb versenyző is elérhetetlennek találta a szintjét és játéktudását.

Federer volt az utolsó teniszező, aki emlékeztetett a régi nagyokra, bár sok teniszértő ezt is megkérdőjelezi. Minden ütése megvan, elegánsan, svájci precizitással üti őket, nagy biztonsággal. Bár szerintem nem elég kreatívan. Az is igaz, hogy abban a mezőnyben, amelybe Federer belecsöppent, ennyi is elég volt. Nem volt igazán ellenfele, sem Andy Roddick, akinek rapszodikus játékszínvonala, valamint gyenge fonákja megakadályozta, hogy rendszeresen a legjobbak közé kerüljön, sem a folyamatos sérülésekkel küszködő Marat Safin, sem a leszállóágban lévő Lleyton Hewitt, a többieket már nem is érdemes komolyan említeni.
Nalbandian egy szezon erejéig jól játszott, utána eltűnt, Baghdatis is hasonlóképpen.

A néhány éve megjelent új generáció sem kecsegtet túl sok jóval. Djokovic és Murray szépen megtanulták az ütéseket, de nem jó teniszezők. A kilencvenes évek közepén, amikor Sampras, Becker, Edberg, Agassi, Lendl, McEnroe, Ivanisevits, Courier, Krajicek egy mezőnyben játszott, valószínűleg az első tízbe sem kerültek volna be. Tagadhatatlanul ez volt a tenisz aranykora.

A 2000-es évek elejére az előbb említett sztárok mindegyike kikopott a mezőnyből. Jött Federer – jó időben jó helyen volt – , akinek nem volt ellenfele, sorra nyerte a Grand Slam-eket. Ha a 90-es évek közepén jön, a sokkal agresszívebben játszó Sampras minden gyors pályán megverte volna, salakon pedig Agassi vagy Courier végzett volna vele. Talán ha 3-4 Grand Slam-et nyert volna, de világelső sosem lett volna.

No, mindegy, 2010-ben vagyunk, Federer vitathatatlanul kiöregedett, maradt Nadal. Valószínűleg évekig mindent ő fog nyerni, no nem azért mert korszakos zseni, és kiemelkedő teniszező. Vannak vitathatatlan érdemei, küzdeni tudása, labdabiztonsága, lábmunkája.
Edzőként, szakmai szemmel nézve Nadalt olyan a játéka, mintha a régiek közül Agassit és Thomas Mustert öszegyúrtuk volna. Azaz nincs kiemelkedő adogatás; halálbiztos, biztonsági alapütések vannak a háló vonala fölött 0,5-1 m magasságban pörgetve. Ezzel a biztonsági technikával nehéz alapütésekből out-ot ütni, viszont a játék elveszti a dinamikáját. Emiatt veszített Söderling, aki jobb teniszező, de rossz versenyző, lelkileg nem elég stabil, majrés, nem tudott ritmusba, lendületbe jönni, és immár sokadszor veszítette el a fejét.

Visszatérve Nadalra, teljesen hiányzik a röpte a játékából. Nem azért, mert nincs rá szüksége, hanem nincs a kezében az ütés, erőteniszt játszik, nincs érzéke hozzá. Az elmúlt évtizedekben senki sem lehetett huzamosabb ideig világelső, ha nem tudta a szerva-röptét. Komplex teniszezők álltak az élen, akiknek megvolt minden ütése, márpedig Nadalnál nincs sem adogatás, sem röpte.

Ez van, márpedig most évekig Nadal lesz a világelső. Félre ne értse senki, ezt nem szemrehányásként róvom fel neki, egyszerűen nincs ellenfele, nincs utánpótlás. Del Potro esetleg lehetett volna, de lesérült és kétlem, hogy a legjobbak közé vissza tud majd térni, ennyi kihagyás után.

Pár éve megkérdezték Pete Samprast, hogy mi a véleménye a jelenlegi mezőnyről. Azt mondta, beleértve Federert és Nadalt is, hogy viszonylag könnyen verhetők, ha lenne egy olyan játékos, aki adogatás röptét játszik, és nyomás alá tudná helyezni őket. Egy jó adogató, akinek röptéje is van, ugyanakkor stabil támadó alapütései vannak, aki érzi a vonalakat, a pályát, folyamatosan a hálót ostromolva hibára kényszerítené Nadalt. Látványos jó elütést csak néhányat lehet beütni, egy idő után csökken a koncentráció, és az illető hibázik. Az egész meccset tekintve az nyer, aki agresszív. Tény, hogy sokkal több jó röptét lehet beütni, mint elütést, ez mindenkire igaz, Nadalra is. Ha agresszívebb vagy, nyersz. Ez régen is így volt a teniszben, ma azonban ez nem érvényesül, ma senki sem agresszív.

Reménykedjünk egy szebb jövőben, hogy megjelenik egy új, tehetségesebb generáció a teniszben. Addig is nézzük Nadalékat, de azért néha érdemes elővenni egy jó Sampras-Agassi, Sampras-Becker, Becker-Edberg felvételt.

A tenisz egy olyan sport, ami olyan kihívás elé állítja a gyakorlóit, hogy azok egyszerre két szélsőséges feladatot is teljesítsenek. Ahhoz, hogy egy játékos sikeres legyen, egyazon időben kell fokozott intenzitásra bírnia izmait, valamint szenvtelen lélekjelenlétet biztosítania. Egy nehezen megfogható egyensúlyt kell elérni ebben a két dologban. Marat Safin ezzel a kettősséggel bírt. Sosem volt még olyan játékos, akinek kívülről szemlélve ennyire könnyed lett volna a játéka, miközben magában óriási harcot vívott. Mikor Safin 1997-ben berobbant az ATP World Tour-ra, játéka robbanékony volt és temperamentumos. Sosem engedett ki a karrierje folyamán. Sok tekintetben hozott újat a játékstílusokat tekintve, nagyszerűen vegyítette a fizikai dominenciát és a technikai tökéletességet.

1997-ben játszott Safin az első Kremlin Kupán, amin elvesztette a harmadik szett tie-break-jét a veterán Kenneth Carlsen ellen. Tele volt tehetséggel, ő volt a gyorsaság és az ősenergia egyvelege, azé az erőjé, ami egyidejűleg szép mozdulatokkal, nem brutális erővel párosult. Safin vörös Head ütője kicsinek látszott a kezében, mint egy kis faágat, úgy lendítgette. Büszkén lépdelt a pályán, azzal a már szokásává vált fesztelenséggel, amivel a labdákat is torpedózta, függetlenül a pontállástól, ill. a versenytől, amin éppen részt vett.

Néhány hete, miután Safin a 12. Kremlin Kupán játszott, a korábbi világelső beismerte, hogy nem érte el a tökéletességet a teniszben. Ennél relevánsabb kérdés az, hogy vajon Safinnak sikerült-e a maximumot kihoznia magából. Ezzel kapcsolatban sok rajongója úgy vélekedik, hogy többet érdemelt volna két Grand Slam címnél. Az első szettben breakelte honfitársa Nikolay Davydenko, viszont Safinnak még mindig ott volt a legjobb ütése, a kétkezes fonák, ami, mikor leeresztette a vállát, úgy visszhangzott az óriási stadionban, mint egy nagy puffanás. A lábmunkája kissé lelassult, ami több ki nem kényszerített hibához is vezetett, de a hátraívelő szervája átsegítette a nehéz helyzeten, majd megnyerte a mérkőzést. A következő körben kikapott a fiatal orosz Evgeny Korolevtől, akit sokan a fiatal Safinhoz hasonlítanak.

„Örültem volna, ha legalább egyszer nyerhetek Moszkvában” - mondta Safin. „Hogy csalódott vagyok-e? Hát, igen. Nem vagyok tökéletes, és a karrierem sem volt az. A tenisz olyan mint az élet: egyszer fent, egyszer lent.”

Miután Korolevtől kikapott, Safin körbevezetett engem Moszkván, ahogy ígérte. Ross Hutchins-szal (ATP World Tour páros versenyző) és az ügynökével, Allon Khakshouri-val üldögéltünk a játékosok halljában, amikor Marat már lezuhanyozva és átöltözve besétált a mérkőzését követő sajtótájékoztató után.

Mind beszálltunk a Porsche Turbo Cayenne-jébe, és Marat úgy vezetett a forgalmas utakon, mint egy rutinos sofőr. Először Marat gyönyörű, újonnan berendezett penthouse-át néztük meg Moszkva szívében. Még a lakásnál jobb benyomást tett rám az, amilyen részletességgel és elmélyültséggel Marat bemutatta a lakás részleteit. Láthatólag tele volt a hely a teniszjátékosok elkerülhetetlen kellékeivel - ütők mindenfelé, Adidas dobozok és öltözékek - mind a bőröndből öltözködés árulkodó jelei.

Láttunk rengeteg trófeát: a US Openről, az Australian Openről, a Davis Kupáról; hírességekkel készült közös fotókat, de ezzel egyidejűleg a lakás nagyon otthonos volt, melegséget sugárzott. Marat nem csak a lakására büszke, arra is, hogy mennyi energiát fordított a dekorálására és az egyedi berendezésre. Van például egy egyedi, kézzel faragott, fakéregből készült asztala, ami nagyon látványos. A vodkás köszöntő után csoportunk taxikba ugrott, és tovább mentünk emlékezetes esténk következő állomására.

**

Safin dühe és frusztrációja gyakran a tökéletességre törekvésének következményei voltak, ami nem csak a teniszben, de a magánéletében is jellemezte őt. Gyakran tört ütőket, amikor frusztrált volt, úgy odavágta őket, mintha csak ceruzák lennének. „Az egyik évben valószínűleg több, mint 50 ütőt eltörtem, de szerencsére ingyen kapom őket” - mondja. Marseille-ban, az egyik vesztesége után kitapétázta az öltözőt ütőmaradványokkal. Mikor az álmélkodó betérők kérdezték, csak ennyit mondott: „Ez nem az én napom!”

Mint az gyakran előfordul, Safin hibái egyben az erősségei is voltak. Egy olyan technikán alapuló sportnál, mint a tenisz, közel egymilliószor el kell ismételni egy ütést ahhoz, hogy a játékos a mesterévé váljon. Fáradhatatlan munka és folytonos intenzív edzés szükséges hozzá, hogy valaki sikeres legyen. Az egy tévhit, hogy Safint nem érdekelte a játéka tökéletesítése, bár gyakran az efelé irányuló próbálkozásai váltak fejlődésének az akadályává. „Maximalista vagyok. Mindig is tökéletesen akartam játszani a teniszt, de ez egy olyan sport, amiben sosem lehet valaki tökéletes. Többet tanul az ember a hibáiból, és ezek következtében válik a erősebbé. Időnként mentális dolgok korlátoztak, máskor sérülések és a testem, de végül sikerült elfogadnom magam annak, aki vagyok. A tenisz adott meg nekem mindent az életben, nagyon hálás vagyok a sportnak, és remélem, hogy megtalálom a módját, hogy valahogyan kapcsolatban maradjak vele.

A Safin-t bírálók valószínűleg a szemére vetik, hogy a 2000-res US Open győzelme után Maratnak négy évbe tellett, mire még egy Grand Slamet nyert, a 2005-ös Ausztrál Open-t, azután pedig egyet sem sikerült nyernie a következő években, a visszavonulásával bezárólag.

„A karrierem mindenképp egy hullámvasút-útra emlékeztet. Amikor a legjobban játszottam, akkor sérültem le.” Safinnak térd- és csuklóműtétei is voltak, amik akadályokat gördítettek játékának kiteljesedése elé, de ahhoz nem fér kétség, hogy az a mód, amivel kezelte a nyomást és a sikere által kreált kísértéseket, szerepet játszottak a következetlen eredményeket illetően.

A 2002-es Ausztrál Open döntő (Thomas Johansson ellen) jól jellemezte Safin erőlködéseit. Közönség-favoritként nagy nyomás alatt játszva az életében először Grand Slam döntőbe jutott Johansson ellen, Safin kísérletező, felettébb szeszélyes döntőt játszott. A mérkőzés elvesztésénél is emlékezetesebbek lettek a Safin-tábor három provokatívan öltözött hölgytagjai, akik a játékos boxából szurkoltak. Bár Safin mindig is önfejű volt, extravagánnságát nem szabad összetévesztenünk a professzinalizmus hiányával. „Magamért élek, nincs szükségem rá, hogy mások ítélkezzenek felettem. Az emberek azt gondolják, hogy minden éjjel partizni járok, és ez sértő.”

„A teniszben teljesen egymaga van az ember, minden lépését figyelik, nem lehet rejtőzködni.” Mondhatnak bármit Safinról, de más élvonalbeli sportolóval ellentétben, van valami frissesség abban, ahogy a tettei következményeit viseli.

**
Egy cincinatti-i Starbucks-ban kávét kortyolgatva Safinnal a visszavonulásáról beszélgettünk. „Egyszerűen nem tudom tovább folytatni…hotelek, repülőutak, ugyanazok az emberek, edzések, nap mint nap ugyanazoknak a mozdulatoknak az ismétlése, teniszlabdák tömkelege. Nem vagyok már olyan, mint Nadal, akinek kizárólag a teniszen jár az esze. Itt az idő, hogy valami mással foglalkozzam. Az egyik gond az élsporttal, hogy az embernek nincs ideje semmi másra a teniszen kívül. Egyfolytában ott a nyomás, nincs alkalom mást tanulni vagy más érdeklődési területet felfedezni. Ez az, aminek a legjobban örülök, a szabadságnak… Tudom, hogy az életem második része teljesen más lesz, mint az előbbi volt, de izgatottan várom, hogy mi mást tudok elérni.

„Nem akarok azoknak a sportolóknak az egyike lenni, aki csak ül a babérjain és nem csinál semmit. Most fél évig pihenni fogok, aztán kigondolom az életem következő fázisát.”

Lánytestvére

Marat és húga, Dinara ez egyetlen fivér/lánytestvér duó, akik mindketten elérték a világelsőséget a profi teniszben. „Rettentően büszke vagyok Dinara eredményeire és nagyon bánt, hogy mindenki csak arról beszél, hogy még egy Grand Slam címet sem szerzett” - mondja Safin. „Mindig is védelmeztem őt. Mellette álltam az évek alatt, és továbbra is támogatni fogom. Nem érdemli a negatív megjegyzéseket. A karrierje egy igazi sikertörténet. Bebizonyította, hogy lehet valakiből a világ elsőszámú játékosa, amennyiben hihetetlen keményen megdolgozik érte. Tökéletes sportolónő.” Kevesen tudják, hogy Marat alapozta meg húga fejlődését, és a továbbiakban is finanszírozta karrierjét, mindaddig, amíg Dinarának sikerült az áttörés.

Marat legjobb mérkőzése

Kissé meglepő, de Safin nem a Pete Sampras ellen megnyert 2000-es US Open címét tekinti a legkiemelkedőbb teljesítményének (akkor volt 20 éves). Azt állítja, a 2005-ös Ausztrál Open győzelme Lleyton Hewitt felett volt a legszebb győzelme. „Amikor Pete-tel játszottam, még nem voltak velem szemben elvárások, egy fekete ló nyugalmával játszhattam, nem volt bennem aggodalom, és végül tökéletesen játszottam” - nyilatkozta. „Szinte nem is tűnt igaznak. De Lleyton ellen, az a meccs sokkal többet jelentett. Nagy nyomás alatt játszottam, mivel Federer legyőzése után mindenki azt várta, hogy én nyerjek. Nagyon rosszul indítottam, ráadásul Lleyton hazai közönség előtt játszott, mind testileg, mind szellemileg rettentően keményen kellett küzdenem. Erre a győzelemre vagyok a legbüszkébb, az egész karrieremre visszatekintve.”

Minden idők legjobbja

Marat Safin így nyilatkozott Federerről: “Határozottan ő minden idők legjobb teniszezője. Vannak olyan játékosok, akik fizikailag, vannak, akik mentálisan, mások technikailag kimagaslóan jók. Ő ezek mindegyikét elmondhatja magáról. Találhatok hibát Agassiban, Samprasban, Federerben nem tudok. Ő tökéletes egész, a teljes játékos. Amikor ellene játszottam, mindig olyan érzésem volt, hogy tökéletes meccset kell produkálnom, és még így is reménykedni, hogy ő rossz napot fogott ki.”

Hozzászólások és kérdések legalul!

Keret és húr: alapvető tudnivalók 

Vegyük figyelembe, hogy az alábbi tényeket mint általánosságokat vázoljuk, bizonyos tényezők eltérést okozhatnak a leírtakhoz képest. Például, egy merev kerettel nagyobb erőkifejtést lehet elérni (Tények az ütőkről, 4. pont), de egy olyan merev keret, aminek rosszul lettek meghúzva a húrjai, kevésbé erőteljes ütésre képes, mint egy rugalmasabb keret, aminek megfelelően meg vannak húzva a húrjai.

Azt is jelezzük, hogy az állítások viszonylagosak. Amikor azt mondjuk, hogy egy nehezebb keret erőteljesebb ütést tesz lehetővé, tetszőlegesen növelve a keretünk súlyát nem fogunk tudni bármekkora energiával ütni (ráadásul a túlzott súly a manőverezhetőség rovására mehet). Más tényezők is szerepet játszanak. Ha több energiakifejtésre vágyunk, próbáljuk ezt a súly fokozatos adagolásával, mondjuk egyidejűleg 3- 4 grammal.   
 

Tények az ütőkről 

Minél súlyosabb a keret, annál nagyobb erőkifejtést lehet vele elérni.

Minél súlyosabb a keret, annál kevésbé rázkódik.

A súlyosabb keretnek nagyobb az ideális találati felülete (sweetspot).

Minél merevebb a keret, annál nagyobb erőkifejtést lehet vele elérni.

Minél merevebb a keret, annál nagyobb nagyobb az ideális találati felülete (sweetspot).

A merev keret több rázkódást vezet le a játékos karjába, mint egy rugalmasabb keret.

A merev keret egységesebb labda-visszaütést biztosít.

Minél nagyobb a keret, annál nagyobb erőkifejtést lehet vele elérni.

A nagy keret jobban ellenáll a pörgetésnek.

Minél nagyobb a keret, annál nagyobb az ideális találati felülete.

Minél hosszabb a keret, annál nagyobb sebességet és erőkifejtést lehet vele elérni.

A nagyobb keretben lévő húrágy több pörgetésre képes a nagyobb gyorsaság által. 
 

Tények a húrokról 

A kevésbé feszülő  húrok nagyobb energiakifejtést tesznek lehetővé (feltéve, hogy húrmozgás nem fordul elő).

A jobban feszülő húrok nagyobb labda-irányítást tesznek lehetővé (tapasztaltabb játékosoknál).

A hosszabb húrok nagyobb erőkifejtést biztosítanak.

A ritkásabb húrozás (kevesebb húr) nagyobb erőkifejtést biztosít.

A vékonyabb húr nagyobb erőkifejtést tesz lehetővé.

A rugalmasabb húrok nagyobb erőkifejtést biztosítanak. (Általában, ami nagyobb energiakifejtést biztosít, az becsapódáskor több rázkódást is nyel el.)

A puhább húrok, vagy puhább borítású húrok gyakorta kevésé rezegnek.

A vékonyabb húrok általában több pörgetést tesznek lehetővé.

A ritkább húrozás (kevesebb húr) több pörgetést tesz lehetővé.

Minél rugalmasabb a húr, annál kisebb lesz az ütő feszítettség-vesztesége a húrozás után. 
 

Az ütőnk kiválasztásakor ezeket a dolgokat vegyük figyelembe: 

A fej mérete 

A kifejtett erő (energia) közvetlen összefüggésben van a fej méretével. Egy nagyobb fejű ütővel nagyobb erőt tudunk kifejteni, mint egy kisebbel, ha minden más tulajdonságuk megegyezik. Nagyobb fejjel egyúttal nagyobb a találati felület és az ideális találati felület is, ezért egy ilyen ütő könnyebben megbocsátja a nem középpontban megütött labdákat. A mai ütők 216-343 cm2 fejméretben kaphatóak, a leggyakoribbak a 241-279 cm2-esek. Ezek az ütők egyaránt biztosítanak megfelelő lehetőséget az energiakifejtésre és az ütő irányítására. Általánosságban véve, a kisebb fejű ütők haladó játékosoknak valók inkább, akik nagyobb mértékben szeretnék irányítani az ütőt, míg a nagyobb fejű ütők inkább kezdő vagy középhaladó játékosoknak valók, a nagyobb ideális találati felület miatt. 

Hosszúság 

Az ütők hosszúsága általában 68,5-74 cm, ez a versenyeken a megengedett hossz is. A normál ütők 68,5 cm hosszúak. Ennél hosszabb ütővel messzebbre érünk az alapvonal-ütéseknél, ezen kívül könnyebb velük irányítani a szervát és kicsit nagyobb erőkifejtést lehet velük elérni, mint a normál ütőkkel, ha minden más tulajdonságuk megegyezik. A legtöbb játékos számára nem jelent problémát normál hosszúságú ütőről 1,3-2,54 cm-rel hosszabbra áttérni. A legtöbb (de persze nem mindegyik) hosszabb ütő egyben könnyebb is, mint a normál hosszúságú társaik, hogy az irányíthatóságot megőrizzük. Az ütőhossz növekedésével a dinamikus lendületi súly is növekszik. Ha szimplán megnövelnénk egy 68,5 cm-es ütő hosszát, a súly csökkentése nélkül, az egy nagyon nehezen kezelhető ütőt eredményezne.  

Súly és egyensúly 

Ez a két tulajdonság befolyásolja a legjobban hogy milyen érzés egy ütővel játszani, mikor megemeljük és meglendítjük. Néhány általánosság: a nehéz ütőkkel erőteljesebb ütést lehet létrehozni, stabilabbak és kevésbé terhelik meg a kezet (kevesebb rázkódást vezetnek le abba a labda megütésekor). Egy könnyebb ütőt egyszerűbb manőverezni és így gyorsabban lehet lendíteni is. Ha ez így van, akkor vajon az is helytálló-e, hogy egy gyorsabban meglendített, kisebb súlyú ütővel ugyanakkora erőt tudunk kifejteni, mint egy nehezebb ütő, amit lassabban lendítettek meg? Ez egy nagyon gyakran vitatott kérdés, mióta Wilson piacra dobta a Hammer ütőit 1990-ben. Azelőtt az ütők súlya átlagosan 340-368 gramm volt, és könnyű fejük volt (vagy nehéz fogójúak). Wilson Hammer “technológiája” a teljes ütősúlyt 284-312 grammra csökkentette, de több tömeget tett a fejbe, ami által a fej felé tolódott el az ütő egyensúlya. 

Az volt a cél, hogy a manőverezhetőségen javítsunk anélkül, hogy feláldoznánk a kifejthető erőt, megtartva a súlyt az ütő találati felületén. Azóta az ütők súlya folyamatosan csökken, most már 284 g alattiakat is kínál a legtöbb gyártó. Jobb a könnyebb? Nem feltétlenül. Hát akkor, melyik ütő a legalkalmasabb nekünk? És mi a helyzet az ütő egyensúlyával? A könnyű fejű, a nehéz fejű, vagy a kiegyensúlyozott a jobb nekünk? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, viszonyítási pont szükséges. Milyen nehéz a mostani ütőnk? Könnyű fejű vagy nehéz fejű? Mennyire? Ha nem tudjuk, nézzünk utána az interneten. Valószínűleg addig nem fog kiderülni, hogy melyik fajta ütő a legmegfelelőbb, amíg nem játszottunkl eggyel. Ha ez nem megoldható, itt próbálunk egy kis útmutatót adni:

Nagyobb súlyú, könnyű fejű ütők: a legtöbb profi játékos ezeket részesíti előnyben, gyakran úgy emlegetik őket, mint ‘hagyományos súlyú és egyensúlyú ütők’. Általában 312-368 g közöttiek, és 1,27 – 2,54 cm-re súlyozottak, könnyű fejjel, annak érdekében, hogy a manőverezhetőséget megőrizzék. Gyakran emlegetik őket ‘versenyzők ütőiként’ is, mert általában inkább irányítás-orientáltak és olyan játékosoknak tervezték őket, akik erőseket tudnak ütni.

Kis súlyú, nehéz fejű  ütők: jó pár évvel ezelőtt Wilson rájött, hogy manőverezhetőbbé lehet enni egy ütő anélkül, hogy csökkentené a fejnek a súlyát. Könnyebbé tették a fogót, ezáltal az ütő összsúlya csökkent, míg a felső részen, ahol kontaktusba kerül a labdával, megőrizte az eredeti tömegét. Ez volt a Hammer and Sledge Hammer modellek mögötti elgondolás. Ezután a többi gyártó is piacra dobta a saját könnyű súlyú, nehéz fejű (ill. egyenlően kiegyensúlyozott) ütőjét. Ennek az ütőnek az az előnye, hogy könnyebben manőverezhető anélkül, hogy feláldoznánk az erőt, különösen az alapvonalnál. A hátrányai kevésbé egyértelműek, néhány szakértő azt mondja, hogy a súly csökkentése azzal jár, hogy több rázkódás éri a csuklót, könyököket és vállakat.

Páran, akik áttértek a hagyományos súlyú és hagyományosan egyensúlyozott ütőkről a könnyű, nehéz fejű modellekre, úgy vélik, hogy ezek az ütők nem eléggé “masszívak”. Világos, hogy nehéz elérni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Az ütő súlyának a csökkentése természetesen megváltoztatja az ütő érzetét. Vegyük figyelembe, hogy manuálisan mindig meg lehet növelni egy ütő súlyát, ha túl könnyű lenne. Csökkenteni viszont szinte lehetetlen. 

A keret merevsége 

Egy ütő erőkifejtési potenciálja egyenesen arányos azzal, amilyen mértékben a keret elhajlik a labda becsapódásakor. Egy merevebb ütő kevésbé hajlik el, így kevesebb energiát vesz ki a labdából. Egy rugalmas ütő jobban hajlik, így több energia veszik el. Átalános mítosz a játékosok körében, hogy egy rugalmas ütő, ami jobban hajlik, több energiát ad át a labdának a katapult-hatás miatt. A labda 3-5 millimásodpercig marad a húrokon, sokkal rövidebb ideig, mint ameddig a keretnek tart ‘magához térni’. Következésképpen, az ütő kerete nem adja vissza az energiát a labdának, hanem elnyeli azt, többet v. kevesebbet, a merevségétől függően. A merevebb ütők kevésbé hajlanak el becsapódáskor, ennek következtében kevesebb energiát nyelnek el, mint egy rugalmas ütő. 

A keret merevsége azonban nem csak az energiát befolyásolja. Az ütő feletti kontrollra és a kényelemérzetre is hatással van. Általánosságban, egy olyan ütő, amivel nagyobb erőkifejtésre vagyunk képesek, kevésbé irányítható. Ez azonban nagyban függ attól, hogy milyen típusú játékosról beszélünk, illetve a játékos gyakorlottságától is. Egy haladó játékos lehet, hogy a rugalmasabb ütőt szereti jobban, mivel gyorsan lendíti az ütőt és nagy erővel üt. Egy merev ütő túl erős lenne egy ilyen játékosnak, valószínűleg sok labda kint landolna. A kezdő vagy középhaladó játékosok viszont úgy érezhetik, hogy egy merevebb ütő (ami nem annyira hajlik el a labdával való kontaktuskor) jobban irányítható. Ez igaz lehet egy haladó játékosra is, akinek rövid, kompakt ütései vannak.

Biztonyos mértékig a merevebb ütők általában kevesebb kényelemérzetet nyújtanak mint a rugalmasabbak. A nagyon merev ütő több rázkódást vezet le a csuklóba, könyökbe és vállakba, mint egy közepesen merev. A kényelemérzetet nehéz lemérni – minden játékosnál egyéni, hogy mi kényelmes. Akiknek kar- vagy vállsérülésük, húzódásuk van, azoknak valószínűleg jobban megfelel egy rugalmasabb vagy közepesen merev keret, számukra a merev és nagyon merev keretek kerülendők. Kevésbé ismert jellemzője a keret merevségének a benne rejlő pörgetési lehetőség. A merevebb ütőkkel kevésbé lehet pörgetni, mint a rugalmasabbakkal, mert azoknak a húrágyát hamarabb elhagyja a labda. 

Húrmintázat 

Gyakran elkerüli a hobby-játékosok figyelmét, de bizony a húrmintázat az ütő teljesítményét  és érzetét is sok szempontból befolyásolja. Kétféle húrmintázatot különböztetünk meg: nyitottat és sűrűt (zártat).  

A nyitott húrmintázat jobban elhajlik a labdával ütközéskor mint a sűrűbb mintázat, így nagyobb labda-visszapattanást biztosít. Feltéve, hogy ugyanannyira vannak megfeszítve a húrok (hasonló ütőkben), a nyitott mintázatnak kevésbé lesz ‘szoros’ érzete, mint a sűrű mintázatnak. A nyitott húrmintázattal jobban lehet pörgetni, mivel a labda jobban be tudja ágyazni magát a húrokba, a szélesebb húrközök miatt. Ha jobban akarunk tudni pörgetni, válasszunk nyílt húrmintázatot. Cserébe viszont sajnos ennek az ütőnek kevésbé lesznek tartósak a húrjai. A nyílt mintázat miatt a húrok szabadabban mozogak, ezzel növelve a súrlódást, ami előbb-utóbb szakadáshoz vezet.   

A sűrűbb mintázat kevésbé  hajlik el a labda becsapódásakor, ennek következtében a visszapattanási energia is kisebb. A kisebb húrtávolságok miatt kevésbé lehet pörgetni ezzel az ütővel, de a húrok tartósabbak, mint a nyílt mintázatú társaik. Azok a játékosok, akik nem használják gyakran a pörgetést, és fontos nekik az ütő irányíthatósága, általában egy sűrűbb mintázatú ütőt választanak, csakúgy, mint a keményen ütő pörgető játékosok, akiknek fontos, hogy ne menjenek ki hamar a húrok.

Néhány ismert márka, amit itthon is elérünk: Babolat, Prince, Head, Wilson, Dunlop, Technifibre, Fischer. A régi fa teniszütőket felejtsük el, azoknak több mint 20 éve a múzeumokban a helyük.

Hívjon vagy írjon nekem! - Ákos 06-20-337-4717

vélemény és kérdés fórum alább.

Nézzünk időnként meccseket és videókat, és gyakoroljuk a megfigyelteket (edzővel)!

0. extrahaladó

1. videó: Wilander and Lendl 88-ból. Nagyon jó és tanulságos is egyszerre

2. Federer és Nadal, sok nagy harcuk volt. Ez csak egy kis ízelítő:

és jöjjön egy-egy kilassított technikai elem:
http://www.youtube.com/watch?v=ZKamwrstur8
http://www.youtube.com/watch?v=Q4tXWZpNicE&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=hsdv5-eC3PY

és egy ami szép és jó is a női csúcstechnika világából:
http://www.youtube.com/watch?v=2e2xk1Je6gI

Nemrég sikerült torrent megosztásokkal több jó tenisz meccs videóit letölteni. Nagyon tanulságosak a profi meccsek, a jó játékosok pontos játéka Sampras, Federer stb. Érdemes keresni mindig találhatunk új, ill. korábbi meccset.

Ellentétben más sportágakkal, a teniszben nem rendeznek kontinens- ill. világbajnokságokat. Helyettük nagyobb, jelentős hagyományokkal bíró versenyeket szerveznek. A legelismertebb bajnokságok a négy Grand Slam-torna (Australian Open - Melbourne, Ausztrália; Wimbledon - Wimbledon, Anglia; Roland Garros - Párizs, Franciaország; US Open - New York, USA). Jelentős verseny a férfiaknál még a Tennis Masters Cup, a nőknél a WTA Tour Championships, ami az év utolsó versenye, és amin az adott év nyolc legeredményesebb játékosa indulhat. További elismert versenyek a férfiaknál a Masters tornák, ill. a nőknél a WTA Tier I-tornák. Az egyetlen kiemelkedő nemzetközi csapatverseny a férfiaknál a Davis-kupa, a nőknél a Fed-kupa.

VILÁGRANGLISTA ELSŐ 50 HELYEZETT

Férfiak, 2008

1. Rafael Nadal, Spanyolország
2. Roger Federer, Svájc
3. Novak Djokovic, Szerbia-Montenegro
4. Andy Murray, Nagy-Britannia
5. Nikolay Davydenko, Oroszország
6. Jo-Wilfried Tsonga, Franciaország
7. Gilles Simon, Franciaország
8. Andy Roddick, USA
9. Juan Martin Del Potro, Argentina
10. James Blake, USA
11. David Nalbandian, Argentina
12. David Ferrer, Spanyolország
13. Stanislas Wawrinka, Svájc
14. Gael Monfils, Franciaország
15. Fernando Gonzalez, Chíle
16. Fernando Verdasco, Spanyolország
17. Robin Soderling, Svédország
18. Nikolas Almagro, Spanyolország
19. Igor Andreev, Oroszország
20. Tomas Berdych, Csehország
21. Tommy Robredo, Spanyolország
22. Dmitry Tursunov, Oroszország
23. Marin Cilic, Horvátország
24. Mardy Fish, USA
25. Richard Gasquet, Franciaország
26. Ivo Karlovic, Horvátország
27. Radek Stepanek, Csehország
28. Philipp Kohlschreiber, Németország
29. Marat Safin, Oroszország
30. Feliciano Lopez, Spanyolország
31. Paul-Henri Mathieu, Franciaország
32. Mikhail Youzhny
33. Rainer Schüttler, Németország
34. Jürgen Melzer, Ausztria
35. Andreas Seppi, Olaszország
36. Mario Ancic, Horvátország
37. Jarkko Nieminen, Finnország
38. Nicolas Kiefer, Németország
39. Sam Querrey, USA
40. Michael Llodra, Franciaország
41. Simone Bolelli, Olaszország
42. Carlos Moya, Spanyolország
43. Julien Benneteau, Franciaország
44. Ivan Ljubicic, Horvátország
45. Albert Montanes, Spanyolország
46. Juan Monaco, Argentína
47. Igor Kunitsyn, Oroszország
48. Jose Acasuso, Argentína
49. Janko Tipsarevic, Szerbia-Montenegro
50. Victor Hanescu, Románia

Nők, 2008 - Van okunk szurkolni. Hajrá Ági!

1. Jelena Jankovic, Szerbia-Montenegro
2. Serena Williams, USA
3. Dinara Safina, Oroszország
4. Elena Dementieva, Oroszország
5. Ana Ivanovic, Szerbia-Montenegro
6. Venus Williams, USA
7. Vera Zvonareva, Oroszország
8. Svetlana Kuznetsova, Oroszország
9. Maria Sharapova, Oroszország
10. Agnieszka Radwanska, Lengyelország
11. Nadia Petrova, Oroszország
12. Caroline Wozniacki, Dánia
13. Flavia Pennetta, Olaszország
14. Patty Schnyder, Svájc
15. Victoria Azarenka, Belorusszia
16. Alize Cornet, Franciaország
17. Marion Baroli, Franciaország
18. Anna Chakvetadze, Oroszország
19. Dominika Cibulkova, Szlovákia
20. Katarina Srebotnik, Szlovénia
21. Daniela Hantuchova, Szlovákia
22. Anabel Medina Garrigues, Spanyolország
23. Na Li, Kína
24. Amelia Mauresmo, Franciaország
25. Zheng Jie, Kína
26. Sybille Bammer, Ausztria
27. Kaia Kanepi, Észtország
28. Szávay Ágnes, Magyaroszág
29. Maria Kirilenko, Oroszország
30. Francesca Schiavone, Italy
31. Ai Sugiyama, Japán
32. Alisa Kleybanova, Oroszország
33. Alona Bondarenko, Ukrajna
34. Aleksandra Wosniak, Canada
35. Tamarine Tanasugarn, Thaiföld
36. Lindsay Davenport, USA
37. Sorana-Mihaela Cirstea, Románia
38. Shahar Peer, Izrael
39. Bethania Mattek, USA
40. Shuai Peng, Kína
41. Nicole Vaidisova, Csehország
42. Sara Errani, Olaszország
43. Iveta Benesova, Csehország
44. Petra Kvitova, Csehország
45. Tzvetana Pironkova, Bulgária
46. Anastasia Pavlyuchenkova, Oroszország
47. Monica Niculescu, Románia
48. Ekaterina Makarova, Oroszország
49. Olga Govortsova, Belorusszia
50. Carla Suarez-Navarro, Spanyolország

Világelső női teniszezők:

Chris Evert
Evonne Goolagong
Martina Navratilova
Tracy Austin
Steffi Graf
Szeles Mónika
Arantxa Sánchez-Vicario
Martina Hingis
Lindsay Davenport
Jennifer Capriati
Venus Williams
Serena Williams
Kim Clijsters
Justine Henin
Amélie Mauresmo
Marija Sarapova
Ana Ivanovic
Jelena Jankovic

Világelső férfi teniszezők:

Ilje Nastase
John Newcombe
Jimmy Connors
Björn Borg
John McEnroe
Ivan Lendl
Mats Wilander
Stefan Edberg
Boris Becker
Jim Courier
Pete Sampras
Andre Agassi
Thomas Muster
Marcelo Ríos
Carlos Moya
Jevgenyij Kafelnyikov
Patrick Rafter
Marat Safin
Gustavo Kuerten
Lleyton Hewitt
Juan Carlos Ferrero
Andy Roddick
Roger Federer
Rafael Nadal

—

Linkek

Magyar versenyek 2009

Az alapvonalnál felvett alapállásból kezdjük az ütés előkészítését, illetve innét kiindulva vesszük fel az ütési pozíciót.
Az adogatás, illetve az adogatás-fogadás után enyhén rugózva, a lábunkat vállszélességben terpesztve az alapvonalnál várjuk az ellenfél ütését. A térdünk legyen enyhén behajlítva, a felsőtestünket enyhén döntsük előre. A testtömegünk a lábfejekre és a lábujjakra nehezedik, hogy minden irányba indíthassunk. A karok legyenek kissé hajlítva. A jobb kéz tartja az ütőt, a bal alátámaszt a nyelénél. Az ütőt a test előtt tartjuk, a feje az ellenfélre mutasson. Az ütések után a felsőtestünkkel a háló felé nézve a lehető leggyorsabban vegyük fel újra a készenléti állást.
Úgy álljunk, hogy az ellenfél adogatását tenyeressel vagy fonákkal egyaránt fogadhassuk és visszaüthessük. Próbáljuk ki, hogy hátrébb, azaz az alapvonalon vagy esetleg az alapvonal előtt érezzük-e magunkat a legjobban. Az adogatás-fogadáshoz tartsuk mozgásban a lábainkat. Próbáljuk ki, hogyan kerülünk legjobban ütési helyzetbe, szökdeléssel, hintázással vagy a testtömeg egyik lábról a másikra történő áthelyezésével.

Tenyeres ütés

Tenyeres előkészítés

Valamennyi tőlünk jobbra pattanó labdát tenyeres ütéssel ütünk vissza. A sikeres tenyeres ütéshez a következőre van szükségünk: Helyes fogás - azaz, hogyan fogjuk át a tenyerünkkel és az ujjainkkal az ütő markolatát. Helyes lendítés - azaz az ütés hibátlan kivitelezése. Helyes lábmunka és az egyensúlyozás - azaz a lábak helyzete és az egyensúly áthelyezése. Hogyan találhatjuk meg a saját tenyeres fogásunkat: fogjuk meg az ütőt a bal kezünkkel az ütő nyakánál. Az ütőfelület függőlegesen áll. A jobb tenyerünket tegyük az ütőfelületre. Enyhén hajlítsuk be a karjainkat. A jobb tenyerünket csúsztassuk le az ütőfelületről az ütő markolatának szélesebb felére. Zárjuk össze az ujjainkat a markolaton. Az ujjak ferdén előrenézve kényelmesen fogják a markolatot. A hüvelykujj és három ujjhegy a bal oldali széles markolatrészen fekszenek. A hüvelykujj hozzáér a középső ujjunkhoz. Az ütő markolatának a végét a tenyér hüvelykujjnál lévő húsos rész zárja le, amely az ütő jobb oldali széles részére simul. A középső és a mutatóujjunk ne érjen össze. A mutatóujjunkat hajlítsuk be, mintha egy pisztoly ravaszát fognánk. A tenyér az ütő nyelének a jobb oldali széles részét fogja át. A csuklót kicsit hajlítsuk hátra a kézfej irányába (nyitott)! Az ütő és az alkar - felülről nézve - tompaszöget zárnak be. Ha inkább pörgetett tenyeres ütést szeretnénk ütni (továbbiakban topspin), az extrém tenyeres fogást alkalmazzuk. Ehhez a tenyerünket fordítsuk el egy kicsit jobbra, a markolat keskeny oldalának alsó részére. Esetleg problémáink adódhatnak, ha topspinből normál vagy slice ütésre akarunk váltani. Ezért próbáljuk ki előre, melyik fogással tudjuk az ütést a legjobban kivitelezni. Különösen fontos: lazán fogjuk az ütőt, csak közvetlenül az ütés előtt szorítsuk meg jobban. http://www.tennisracketbracket.com/training_videos/Forehand_Tip.php

Lendítés

A leggyakoribb lendítőmozgás egy lapos hurok formáját veszi fel. Ezen belül megkülönböztetünk lendítő-, ütő- és kivezetőfázist. A három fázis ellenére az ütés nem egymást követő mozdulatok tagolt sorozata, hanem egy folyamatos mozgás. Ez különösen igaz az ütőfázis és a kivezetőfázis átmenetére. Semmi esetre sem zárulhat le az ütés azzal, hogy eltaláltuk a labdát. Közvetlenül az ütőfázis előtt azonban előnyös lehet a hátralendítés késleltetése, azaz lassítása. Ezt követően gyorsítsuk fel a mozgást, hogy eltaláljuk a labdát. A hurok íve, különösen a felső szakasz, magasabb és laposabb is lehet. Ha hozzáállásból közvetlenül hátralendítjük az ütőt (vagyis hurok nélkül), lehetőséget teremtünk arra, hogy megkezdjük a lendítést. Néha a profi teniszezők is így lendítik hátra az ütőjüket, főleg akkor, ha nagyon gyorsan száll feléjük a labda (pl. az első adogatás-fogadáskor). Ha nem boldogulunk a normális hurokkal - főleg akkor, ha problémát jelent a hurok legmagasabb pontjától kellő időben átvinni a lendületet az alsó ívbe, hogy tényleg alulról találjuk el a labdát -, akkor a lendítőfázist próbáljuk meg úgy kivitelezni, ahogyan az az alábbi ábrán látható. Az alapállásból indítva a normális tenyeres ütést nyitott vagy oldalsó helyzetben végezzük el. A megfelelő lábmunka és az egyensúly fontos szerepet játszik abban, hogy a megfelelő ütési helyzetet vegyük fel.

Hátralendítés

Az alapállásból kiindulva rövid ideig helyezzük át a súlyunkat a bal lábunkra. A jobb lábunk sarkán forduljunk el, vagy tegyünk jobbra egy kis lépést. A testünk bal fele ezáltal a háló felé fordul, azaz az egész felsőtest jobbra. Vigyük át a súlyunkat teljes egészében a jobb lábunkra, mialatt az alkarunkat és az ütőt megemeljük és hátravisszük. Legkésőbb ekkor engedi el a bal kezünk az ütőt. Az ütő egy ívet ír le hátrafelé és felfelé a hurokhoz hasonlóan (a hurok magassága egyénenként változhat). Nyújtsuk ki a bal kezünket a labda irányába, ezalatt az ütő és ezzel együtt a jobb kezünk lazán eléri a lendítőfázis legtávolabbi pontját. A jobb csuklónkat fordítsuk kifelé. A jobb könyökünk az egész hátralendítés alatt lefelé mutat. Ezzel egyidejűleg a bal lábunkkal tegyünk egy lépést a labda felé az ütés irányába. Lábunk válszélességű terpeszben legyen. A teljes hátralendítés lassan zajlik, de időben kell elkezdenünk, inkább kicsit korábban, mint túl későn. A tenyeres ütéshez való hozzáállás szituácitótól függően változhat. Minél gyorsabb az ütés, és ha keresztütést tervezünk, annál nyitottabb. Próbáljuk meg, melyik hozzáállás felel meg nekünk a leginkább.

Fonák ütés

Valamennyi, tőlünk balra pattanó labdát fonákkal ütünk vissza. A sikeres fonák feltételei a következők: helyes fogás, helyes lendítés, helyes lábmunka és egyensúlyozás. Hogyan találhatjuk meg a saját fonák fogásunkat? A bal tenyerünkkel fogjuk meg az ütő nyakát. Az ütőfelület legyen függőleges. Fogjuk meg úgy az ütőt, mint a tenyeresnél. A bal kezünkkel még mindig fogjuk az ütő nyakát. A jobb kezünkkel fordítsuk el az ütő markolatán balra addig, amíg az ütő felülről nézve az alkar egyenes meghosszabbításának tűnik. A tenyeres fogástól a fonákig, vagy fordítva, átfogva jutunk el. Egy bizonyos idő után ez automatikusan megtörténik. Az alapállásban azt a fogást válasszuk, amelyik nehézséget okoz nekünk. Az ujjak ferdén előrenézve az ütő markolatának alsó részét fogják. A hüvelykujjunk az ütő markolatának bal oldali széles részén pihenjen és érjen hozzá a középső ujjunkhoz. A középső és a mutatóujjunk ne érintkezzen. A mutatóujjunk az ütő jobb oldali széles részén feküdjön. A tenyerünk fogja át az ütő jobb oldali felső, keskeny oldalát. Az ütő az alkarunk közvetlen meghosszabbítása legyen. Az alkarunk, a kezünk és az ütő képezzenek egy egyenest. Azok a játékosok, akik fonákkal inkább topspint szeretnének ütni, próbálják ki, hogy az extrém fonákfogással vajon jobban boldogulnak-e. Ehhez a fogáshoz a tenyerünket fordítsuk még inkább balra (felülről nézve), és egy kissé feljebb fogjuk az ütőt. A tenyér hüvelykujjánál lévő húsos része is az ütő bal oldali szélesebb része felé csúszik. A slice itt is nehézséget okozhat, de az átfogás segíthet. Ismételten csak annyit: próbáljuk ki!

Slice

A slice egy olyan ütés, amikor a labdát szándékosan erősen hátrafelé pörgetve ütjük meg. Leginkább biztos alapvonal ütésként a fonáknál vetik be, valamint középpályáról olyan támadó labdánál, amelyet a hálóig kísérünk. A tenyeres slice-t tenyeres fogással és nyitott ütési helyzettel, a fonák slice-t pedig fonák fogással és oldalsó ütési helyzetben végezzük. A hátralendítéshez az ütőt vigyük jobban hátra és felfelé, mint a hagyományos alapvonal ütéseknél. A fonák slice esetében a jobb lábunkkal lépjünk a labda irányáb. A felsőtest balra fordul, a jobb vállunk pedig a háló irányába. A masni átfordulási pontjánál, ami a tervezett ütési pont felett van, az ütőt - megfeszített csuklóval - alulról felfelé a labda irányába mozgatjuk. Az ütőfelület enyhén nyitott. Helyezzük a testtömegünket az elöl lévő jobb lábunkra, hajlítsuk be mindkét lábunkat, hogy ezzel is rásegítsünk az ütőmozdulatra. Az ütés után lendítsük az ütőt még egy kicsit előrébb és felfelé. Ezzel még inkább széttárjuk a karjainkat. A felsőtest (vállak) továbbra is oldalra néz, mialatt az ütő előrelendül. A tenyeres slice-t ugyanúgy végezzük el, de ezalatt a felsőtest az ütés irányába (nyitott pozíció) fordul.

Játszmát akkor nyerünk, ha hat játékot (game) sikeresen megszereztünk. Számokban kifejezve így nézhet ki egy nyertes játszma: 6/4, vagy 6/3, vagy 6/2, vagy 6/1, vagy 6/0. (Minimum két pont különbséggel jöhet létre egy befejezett játszma, és minimum 6 ponttal.) Ha az ellenfelünk is 5 játékot nyert már, akkor 6/6 állásig tovább folyik a játék. 6/6-nál lép életbe a tiebreak, amit nemsokára kifejtünk. Akkor sikeres a játék, ha 4 pontot szerzünk. Ha az ellenfelünknek 3 pontja van, akkor amikor nekünk 4, akkor addig játszunk tovább, amíg a pontállások között kétpontnyi különbség lesz. Az egyes pontokat, amelyeket saját hibánkból vagy az ellenfél pontszerzése miatt elveszítünk, illetve az ellenfél vagy a saját pontszerzésből sikeresen nyerünk, más labdajátékoktól eltérően 15, 30, 40 és game-ként számolunk. A 40/40-es állást egyenlőnek nevezzük (deuce). Mielőtt elérnénk a kétpontnyi különbséget, az előny az adogatónál vagy a fogadónál van. A játék állásánál először mindig az adogató pontszámát mondjuk, tehát „15/0, 30/0, 40/0, 30/15, 40/15, 40/30″, vagy fordítva, „15/15, 30/30, 40/40, ill. egyenlő” Ha a következő pontot az adogató nyeri, akkor előny az adogatónál (Ad/40), ha nem, akkor előny a fogadónál (40/Ad). Ad = advantage (előny). Az első „teniszmérkőzések” során egy személyben vagyunk a játékosok és a bíró is. A mi térfelünkön minden labdáról mi döntünk. Egyértelműen és világosan nyilatkozzunk, és legyen fair a játék.

Tiebreak (rövidített játszma): Ha a játszma állása 6/6, akkor rövidített játék következik. A 13. játék dönti el a játszmát. Ehhez 12 „normális” tiebreak pontból összesen 7-et nyernünk kell, ezzel miénk a tiebreak és egyidejűleg 7/6-ra a játszma is. 6/6 pontállásnál a tiebreakben két ponttal többet kell szereznünk, mint az ellenfelünknek. A tiebreak tehát 8/6, 9/7 pontállással nyerhető meg. A pontszámítás ebben az esetben a pingponghoz hasonlóan 1/0, 2/0.

A tenisz története a XI. századig nyúlik vissza. Már akkoriban labdákat ütöttek át a háló felett, csupasz tenyérrel, bőrdarabbal védett karokkal, a XVI. században pedig már fakeretre feszített húrokkal. Körülbelül 130 évvel ezelőttig a „teniszt” kizárólag csarnokokban játszották, mivel a bőrből, kövekből, parafából és vászonból készített labdák a „természetes talajon” nem pattogtak. Európában ekkoriban - főleg a hercegi udvarokban - több száz labdaház volt.

1600 körül csak Párizsban 250 efféle „teniszcsarnok” állt, amelyek a francia forradalom után üresen álltak. A kaucsuk felfedezése után, 1850 körül a gumilabda lehetővé tette a szabadtéri játékot, és 1874-ben a brit hadsereg egyik tisztje szabadalmaztatta azt a füves pályán játszott játékot, amelyet ma teniszként ismerünk. A máig alig módosított játékszabályokat 1877-ben rögzítették, és az első wimbledoni bajnokságon, több mint 120 évvel ezelőtt alkalmazták őket először.

Magyarországon már igen korán ismerték a teniszt, elsősorban az angliai, nyugat-európai útjaikon találkozhattak vele honfitársaink. Széchenyi István naplójában is olvashatunk részleteket erről a sportról, de arról sajnos kevés forrásunk van, hogy voltak-e a 19. században pályák Magyarországon, és hogy kik játszottak. A 20. századra azonban már nálunk is annyira elterjedt a tenisz, hogy szükségessé vált egy teniszszervezet megalapítása: 1904-ben kísérletet tettek ugyan az önálló teniszszövetség megalakítására, ekkor még a Magyar Atlétikai Szövetség alosztályaként képzelték el, de ez még nem volt sikeres próbálkozás. Viszont 1907-ben végre megalakult az önálló Magyar Teniszszövetség, és hamar csatlakoztak az európai társszervezetekhez. 1909-ben felvették a kapcsolatot a nagy-britanniai teniszszövetséggel, ebből az együttműködésből alakult ki a nemzetközi teniszszövetség.

A Davis-kupa sorozat 1900-ban indult el, amelyen Magyarország először 1924-ben szerepelt. Csak találgatások vannak arra vonatkozóan, hogy miért lett a tenisz „fehér sport”. Az évszázadokkal ezelőtt épített ladbaházakat belülről feketére festették. Vélhetőleg a kontraszt miatt a játékosok fehér ruhát viseltek és fehér labdával játszottak. Ez mind a mai napig nem (nagyon) változott