Marat Safin visszavonult

A korábbi világelső Marat Safin (egyéni győzelem-veszteség rekord: 422-267, 15 cím), 13 szezont felölelő profi karrierjét bezárólag idén novemberben a BNP Paribas Masters-en visszavonult a versenyzéstől. Justin Gimelstob, korábbi ATP profi versenyző foglalja össze Marat Safin örökségét.

A tenisz egy olyan sport, ami olyan kihívás elé állítja a gyakorlóit, hogy azok egyszerre két szélsőséges feladatot is teljesítsenek. Ahhoz, hogy egy játékos sikeres legyen, egyazon időben kell fokozott intenzitásra bírnia izmait, valamint szenvtelen lélekjelenlétet biztosítania. Egy nehezen megfogható egyensúlyt kell elérni ebben a két dologban. Marat Safin ezzel a kettősséggel bírt. Sosem volt még olyan játékos, akinek kívülről szemlélve ennyire könnyed lett volna a játéka, miközben magában óriási harcot vívott. Mikor Safin 1997-ben berobbant az ATP World Tour-ra, játéka robbanékony volt és temperamentumos. Sosem engedett ki a karrierje folyamán. Sok tekintetben hozott újat a játékstílusokat tekintve, nagyszerűen vegyítette a fizikai dominenciát és a technikai tökéletességet.

1997-ben játszott Safin az első Kremlin Kupán, amin elvesztette a harmadik szett tie-break-jét a veterán Kenneth Carlsen ellen. Tele volt tehetséggel, ő volt a gyorsaság és az ősenergia egyvelege, azé az erőjé, ami egyidejűleg szép mozdulatokkal, nem brutális erővel párosult. Safin vörös Head ütője kicsinek látszott a kezében, mint egy kis faágat, úgy lendítgette. Büszkén lépdelt a pályán, azzal a már szokásává vált fesztelenséggel, amivel a labdákat is torpedózta, függetlenül a pontállástól, ill. a versenytől, amin éppen részt vett.

Néhány hete, miután Safin a 12. Kremlin Kupán játszott, a korábbi világelső beismerte, hogy nem érte el a tökéletességet a teniszben. Ennél relevánsabb kérdés az, hogy vajon Safinnak sikerült-e a maximumot kihoznia magából. Ezzel kapcsolatban sok rajongója úgy vélekedik, hogy többet érdemelt volna két Grand Slam címnél. Az első szettben breakelte honfitársa Nikolay Davydenko, viszont Safinnak még mindig ott volt a legjobb ütése, a kétkezes fonák, ami, mikor leeresztette a vállát, úgy visszhangzott az óriási stadionban, mint egy nagy puffanás. A lábmunkája kissé lelassult, ami több ki nem kényszerített hibához is vezetett, de a hátraívelő szervája átsegítette a nehéz helyzeten, majd megnyerte a mérkőzést. A következő körben kikapott a fiatal orosz Evgeny Korolevtől, akit sokan a fiatal Safinhoz hasonlítanak.

„Örültem volna, ha legalább egyszer nyerhetek Moszkvában” – mondta Safin. „Hogy csalódott vagyok-e? Hát, igen. Nem vagyok tökéletes, és a karrierem sem volt az. A tenisz olyan mint az élet: egyszer fent, egyszer lent.”

Miután Korolevtől kikapott, Safin körbevezetett engem Moszkván, ahogy ígérte. Ross Hutchins-szal (ATP World Tour páros versenyző) és az ügynökével, Allon Khakshouri-val üldögéltünk a játékosok halljában, amikor Marat már lezuhanyozva és átöltözve besétált a mérkőzését követő sajtótájékoztató után.

Mind beszálltunk a Porsche Turbo Cayenne-jébe, és Marat úgy vezetett a forgalmas utakon, mint egy rutinos sofőr. Először Marat gyönyörű, újonnan berendezett penthouse-át néztük meg Moszkva szívében. Még a lakásnál jobb benyomást tett rám az, amilyen részletességgel és elmélyültséggel Marat bemutatta a lakás részleteit. Láthatólag tele volt a hely a teniszjátékosok elkerülhetetlen kellékeivel – ütők mindenfelé, Adidas dobozok és öltözékek – mind a bőröndből öltözködés árulkodó jelei.

Láttunk rengeteg trófeát: a US Openről, az Australian Openről, a Davis Kupáról; hírességekkel készült közös fotókat, de ezzel egyidejűleg a lakás nagyon otthonos volt, melegséget sugárzott. Marat nem csak a lakására büszke, arra is, hogy mennyi energiát fordított a dekorálására és az egyedi berendezésre. Van például egy egyedi, kézzel faragott, fakéregből készült asztala, ami nagyon látványos. A vodkás köszöntő után csoportunk taxikba ugrott, és tovább mentünk emlékezetes esténk következő állomására.

**

Safin dühe és frusztrációja gyakran a tökéletességre törekvésének következményei voltak, ami nem csak a teniszben, de a magánéletében is jellemezte őt. Gyakran tört ütőket, amikor frusztrált volt, úgy odavágta őket, mintha csak ceruzák lennének. „Az egyik évben valószínűleg több, mint 50 ütőt eltörtem, de szerencsére ingyen kapom őket” – mondja. Marseille-ban, az egyik vesztesége után kitapétázta az öltözőt ütőmaradványokkal. Mikor az álmélkodó betérők kérdezték, csak ennyit mondott: „Ez nem az én napom!”

Mint az gyakran előfordul, Safin hibái egyben az erősségei is voltak. Egy olyan technikán alapuló sportnál, mint a tenisz, közel egymilliószor el kell ismételni egy ütést ahhoz, hogy a játékos a mesterévé váljon. Fáradhatatlan munka és folytonos intenzív edzés szükséges hozzá, hogy valaki sikeres legyen. Az egy tévhit, hogy Safint nem érdekelte a játéka tökéletesítése, bár gyakran az efelé irányuló próbálkozásai váltak fejlődésének az akadályává. „Maximalista vagyok. Mindig is tökéletesen akartam játszani a teniszt, de ez egy olyan sport, amiben sosem lehet valaki tökéletes. Többet tanul az ember a hibáiból, és ezek következtében válik a erősebbé. Időnként mentális dolgok korlátoztak, máskor sérülések és a testem, de végül sikerült elfogadnom magam annak, aki vagyok. A tenisz adott meg nekem mindent az életben, nagyon hálás vagyok a sportnak, és remélem, hogy megtalálom a módját, hogy valahogyan kapcsolatban maradjak vele.

A Safin-t bírálók valószínűleg a szemére vetik, hogy a 2000-res US Open győzelme után Maratnak négy évbe tellett, mire még egy Grand Slamet nyert, a 2005-ös Ausztrál Open-t, azután pedig egyet sem sikerült nyernie a következő években, a visszavonulásával bezárólag.

„A karrierem mindenképp egy hullámvasút-útra emlékeztet. Amikor a legjobban játszottam, akkor sérültem le.” Safinnak térd- és csuklóműtétei is voltak, amik akadályokat gördítettek játékának kiteljesedése elé, de ahhoz nem fér kétség, hogy az a mód, amivel kezelte a nyomást és a sikere által kreált kísértéseket, szerepet játszottak a következetlen eredményeket illetően.

A 2002-es Ausztrál Open döntő (Thomas Johansson ellen) jól jellemezte Safin erőlködéseit. Közönség-favoritként nagy nyomás alatt játszva az életében először Grand Slam döntőbe jutott Johansson ellen, Safin kísérletező, felettébb szeszélyes döntőt játszott. A mérkőzés elvesztésénél is emlékezetesebbek lettek a Safin-tábor három provokatívan öltözött hölgytagjai, akik a játékos boxából szurkoltak. Bár Safin mindig is önfejű volt, extravagánnságát nem szabad összetévesztenünk a professzinalizmus hiányával. „Magamért élek, nincs szükségem rá, hogy mások ítélkezzenek felettem. Az emberek azt gondolják, hogy minden éjjel partizni járok, és ez sértő.”

„A teniszben teljesen egymaga van az ember, minden lépését figyelik, nem lehet rejtőzködni.” Mondhatnak bármit Safinról, de más élvonalbeli sportolóval ellentétben, van valami frissesség abban, ahogy a tettei következményeit viseli.

**
Egy cincinatti-i Starbucks-ban kávét kortyolgatva Safinnal a visszavonulásáról beszélgettünk. „Egyszerűen nem tudom tovább folytatni…hotelek, repülőutak, ugyanazok az emberek, edzések, nap mint nap ugyanazoknak a mozdulatoknak az ismétlése, teniszlabdák tömkelege. Nem vagyok már olyan, mint Nadal, akinek kizárólag a teniszen jár az esze. Itt az idő, hogy valami mással foglalkozzam. Az egyik gond az élsporttal, hogy az embernek nincs ideje semmi másra a teniszen kívül. Egyfolytában ott a nyomás, nincs alkalom mást tanulni vagy más érdeklődési területet felfedezni. Ez az, aminek a legjobban örülök, a szabadságnak… Tudom, hogy az életem második része teljesen más lesz, mint az előbbi volt, de izgatottan várom, hogy mi mást tudok elérni.

„Nem akarok azoknak a sportolóknak az egyike lenni, aki csak ül a babérjain és nem csinál semmit. Most fél évig pihenni fogok, aztán kigondolom az életem következő fázisát.”

Lánytestvére

Marat és húga, Dinara ez egyetlen fivér/lánytestvér duó, akik mindketten elérték a világelsőséget a profi teniszben. „Rettentően büszke vagyok Dinara eredményeire és nagyon bánt, hogy mindenki csak arról beszél, hogy még egy Grand Slam címet sem szerzett” – mondja Safin. „Mindig is védelmeztem őt. Mellette álltam az évek alatt, és továbbra is támogatni fogom. Nem érdemli a negatív megjegyzéseket. A karrierje egy igazi sikertörténet. Bebizonyította, hogy lehet valakiből a világ elsőszámú játékosa, amennyiben hihetetlen keményen megdolgozik érte. Tökéletes sportolónő.” Kevesen tudják, hogy Marat alapozta meg húga fejlődését, és a továbbiakban is finanszírozta karrierjét, mindaddig, amíg Dinarának sikerült az áttörés.

Marat legjobb mérkőzése

Kissé meglepő, de Safin nem a Pete Sampras ellen megnyert 2000-es US Open címét tekinti a legkiemelkedőbb teljesítményének (akkor volt 20 éves). Azt állítja, a 2005-ös Ausztrál Open győzelme Lleyton Hewitt felett volt a legszebb győzelme. „Amikor Pete-tel játszottam, még nem voltak velem szemben elvárások, egy fekete ló nyugalmával játszhattam, nem volt bennem aggodalom, és végül tökéletesen játszottam” – nyilatkozta. „Szinte nem is tűnt igaznak. De Lleyton ellen, az a meccs sokkal többet jelentett. Nagy nyomás alatt játszottam, mivel Federer legyőzése után mindenki azt várta, hogy én nyerjek. Nagyon rosszul indítottam, ráadásul Lleyton hazai közönség előtt játszott, mind testileg, mind szellemileg rettentően keményen kellett küzdenem. Erre a győzelemre vagyok a legbüszkébb, az egész karrieremre visszatekintve.”

Minden idők legjobbja

Marat Safin így nyilatkozott Federerről: “Határozottan ő minden idők legjobb teniszezője. Vannak olyan játékosok, akik fizikailag, vannak, akik mentálisan, mások technikailag kimagaslóan jók. Ő ezek mindegyikét elmondhatja magáról. Találhatok hibát Agassiban, Samprasban, Federerben nem tudok. Ő tökéletes egész, a teljes játékos. Amikor ellene játszottam, mindig olyan érzésem volt, hogy tökéletes meccset kell produkálnom, és még így is reménykedni, hogy ő rossz napot fogott ki.”



Hozzászolás