Nosztalgiázzunk Sampras-szal, 2. rész

Georgia és Soterios Sampras annyira izgatottak voltak, hogy nézni sem merték a meccset. Georgia épp egy Long Beach-i bevásárlóközpont mozgólépcsőjéhez közeledett, mikor a TVben meglátta fiát kezet rázni Agassival a US Open döntőjének végén. Figyelte a TV néző férfi arcát, aki végig követte a CBS Sports-on kibontakozó eseményeket. A férje, aki gyakran nem nézte fiát versenyezni, már tudta, hogy csak jó dolog történhetett, mikor felesége kirohant az épületből és a nyakába ugrott. Egy nappal korábban, mikor túl idegesek voltak hozzá, hogy az Élő Szuper Szombatot nézzék, egy Harrison Ford filmet néztek helyette. 1990. szeptember 9-én, mikor Sampras élete fordulatot vett a hihetetlen izgalmas döntőt követően, a szülők hazamentek és kibontottak két üveg pezsgőt a többi gyerekkel, Gus-szal, Stellával és Marionnal. Hamarosan meg kellett változtatniuk a telefonszámukat.

Sampras US Open győzelme, amit 19 évesen aratott, nem volt annyira drámai, mint Boris Becker 1985-ös wimbledoni, vagy Michael Chang 1989-es Roland Garros győzelme, viszont az ő teljesítménye jobb minőségű volt, és azt mondják, a legjobb, amit egy első grand slames bajnok valaha produkált. Sampras sem gondolta, hogy ő lesz a legfiatalabb grand slam bajnok a torna történelmében. ’Úgy érkeztem a US Openre, mint egy kívülálló.’ – emlékszik vissza. ’Senki sem gondolta, hogy van esélyem több kört továbbjutni, pláne nyerni. Azt hiszem, a szakértők úgy gondolták, hogy nem fogok ilyen jól játszani, és hamar kiesem.’

Négy győzelem top 10-es játékos ellen, 2 cím összesen 45 tornából – nem volt nagyon előjele, hogy elérkezett volna Sampras ideje, hogy nagy magaslatokba emelkedjen. De a 12-ik kiemelt a 421ezer néző szemei láttára érett meg a Flushing Mellowban. Sampras fantasztikusan támadó játékos volt, vele született képességekkel. Ahogy nőtt az önbizalma, csakúgy, mint ahogy halálos szervái működtek, amiket gyönyörűen meghúzott hosszú karjaival és gyors csuklóráfordításaival, úgy kezdte bedarálni ellenfeleit. Nem lehetett megállítani.

A negyeddöntős ellenfele, Lendl azon igyekezett, hogy kilencedik alkalommal is bejusson a döntőbe, s ezzel megdöntse Bill Tilden (1918-25) rekordját. Lendl bevallotta, hogy nem tudta Sampras szervájának irányát olvasni. ’Mikor 0-2-es szetthátrányból 2-2-re visszajöttem, azt hittem, még van esélyem nyerni. De Pete továbbra is nagyszerűen szervált, és végig kitartott.’ – emlékszik vissza Lendl.

John McEnroe, a korábbi négyszeres grand slam címtulajdonos, 31 év tapasztalattal a háta mögött, azt nyilatkozta Sampras játékáról, hogy egyszerűen túl gyors volt. Agassi, a kommersz kanárisárga-fekete öltözékében, egyszerűen sokkot kapott. Az 1979 óta először két amerikai résztvevős döntőben Agassi 1 óra 42 percig szenvedett. ’Agassi nyilvánvalóan a tapasztaltabb játékos volt kettőnk közül, akinek már hírneve volt.’ – mondta Sampras. ’Így nem igazán éreztem nyomást… Nem igazán volt időm átgondolni, hogy a döntőben vagyok, illetve a helyzet súlyán tépelődni.’

Agassinak esélye sem volt megtalálni a ritmusát, ’Miért vagyok ilyen lassú??’ beszélt magához a pontok között. Csak három break pont lehetősége volt Sampras adogatásánál, kettő a harmadik szett első játékában, és egy a harmadikban. Sampras 13 ászt ütött, az utolsó ász egyben a tornán szerzett századik ásza is volt. Agassinak sokszor kellett variálnia az alapütéseit, és gyakran hibázott is velük. ’Ez a játszma leginkább egy utcai rabláshoz hasonlított.’- vallotta be később. ’Nem vesztettem el, egyszerűen túljátszottak.’ Sampras így emlékszik: ’Nem volt elég agresszív Agassi az alapvonalon, hagyta, hogy én diktáljam a pontokat. Röviden ütötte a labdát, így ezt ki tudtam használni.’

Agassi agóniájának egy hálóba ütött tenyeres vetett véget, ezzel Sampras 6-4, 6-3, 6-2-re nyert. 350.000 dollárt kaszált, illetve bejutott ezzel a top 10-be, valamint ő lett 19 évével és 28 napjával a legfiatalabb US Open bajnok.

Ezzel minden megváltozott Sampras életében.’Nem jártam főiskolára, így nem is volt tapasztalatom benne, hogy milyen összejárni emberekkel’ – mondja Sampras. ’Juniorként csak az Államokban játszottam, az Orange Bowl-on, és az 1987-es US Openen. Ezzel a győzelemmel az egyik végletből a másikba estem… az anonimitásból hirtelen világhírű lettem, a Johnny Carson show vendége. Kemény volt, és nem voltam rá felkészülve.’

 

Samprasnak korán kellett kelnie, hogy mindhárom TV hálózat reggeli showjában megjelenhessen. Délben már a Los Angelesbe tartó gépen ült. A hét későbbi részében még több meglepetés érte. ’Saját öltözőt kaptam’- emlékszik vissza. ’Mindenki hirtelen kedvesebb, barátságosabb lett hozzám. Nem tudom, mi játszódhatott le az ellenfeleimben, bár amikor megjelentem egy tornán, éreztem magamon a tekinteteket. Két vagy három évig tartott, mire hozzászoktam a szupersztársághoz.’

 

 



Hozzászolás