Sara Errani interjú (Vanity Fair) – 2.rész

Azután megint máshol edzettél, Spanyolországba költöztél. Miért mentél oda?

Valójában maradni akartam, de Olaszországban nem találtam olyan edzőt, aki csak velem foglalkozott volna. Még nagyon fiatal voltam, kellett valaki, aki minden versenyre elkísér. Olaszországban nem igazán gondozzák az új tehetségeket, nincsenek olyan akadémiák, mint manapság külföldön; az edzők klubokhoz tartoznak, és több tanítványuk van. Nem dolgoznak csak egy tanítvánnyal, mert félnek, hogy leváltják őket.

Nagyon sok női játékos sikeres lesz, ezt nem igazán lehet elmondani a férfi játékosokról. Miért van ez szerinted?

A nők több áldozatot hoznak. A fiúk azt hiszik, nyerhetnek egy ásszal és pár klasszis ütéssel. Úgy mennek ki a pályára, hogy azt hiszik, olyanok, mint Federer, nem, mint Nadal, akinek kevesebb természetes adottsága van, sokkal több küzdelem és izzadság árán éri el az eredményeit. Meg kellene érteniük, hogy mielőtt Federer ilyen jó lett, neki is keményen kellett küzdenie.

Ki a női példaképed? Talán Szeles Mónika, aki Párizsban átadta a trófeákat?

Nincs ilyenem. A férfiakat csodálom, a női játékstílus nem elég változatos, unalmas. (- De te is nő vagy!) Igen, de a stílusom férfias. Az edzőpartnerem is férfi.

Ki a kedvenc focicsapatod?

Nagyon szeretem a focit, játszottam is korábban. Mindig szerettem a Juventust és a Milant, de nem igazán volt kedvencem. Az Intert utálom.

Mi a véleményed Sharapovaról? Két szettben megvert téged a döntőben, 63, 62re, és nem igazán áll szívélyes hírében.

Sharapova kétszer akkora, mint én, és azzal már beéri az egész pályát, hogy egyhelyben áll… Bolletierinél együtt edzettünk, szerintem nem is emlékszik rá, hogy én is ott voltam. Én viszont annál inkább emlékszem rá, már akkor 60 61-et kaptam tőle, amikor ifik voltunk. Rendszerint nem beszélget a játékos társaival. Talán azért, mert távolságtartó akar lenni, vagy talán így is rádolgozik a megfélemlítésre.

Bár párosban már nyertetek együtt, Roberta Vinci sokkal kevésbé sikeres egyesben nálad.

Ez előfordul. De már mindkettőnkkel megesett, hogy Schiavone vagy Pennetta elhalványította a sikereinket. Robyval nagyon jó barátok vagyunk, mindent elmesélünk egymásnak.

Mi a helyzet Schiavoneval és Pennettaval?

Velük nincs semmi bajom, de nem vagyunk annyira jóban, mint Robyval. Azért sem, mert Francesca elég fura, tudni kell, hogy kezelje az ember.

Van barátod?

Nincs. Ezzel az életstílussal, egész évben más és más hotelben megszállva, nem igazán megoldható. Január óta csak négy napot töltöttem itt Valenciában.

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen…

Nem annak, aki bajnok akar lenni! Ha egy tornán vagy, és tudod, hogy otthon vár valaki, aki megvigasztal a meccs után, már nincs meg az a késztetésed a nyerésre, mint különben. Akkor is, ha csak tudat alatt történik, nem ad bele annyit az ember.

Még nem is voltál szerelmes?

Nem.



Hozzászolás